Egy pici, színes, sok törődést igénylő, nagyon finom és nagyon különleges desszertet készítek sok szeretettel mindenkinek, aki hódol a – szó szerint- apró örömöknek. Igen, szabad a gazda, ő a macaron. Jó pár éve rajongóból lettem készítő – átképezve magam cukrásznak – azzal a szándékkal, hogy  mindenkit megismertessek az akkor még ismeretlen, mandulalisztből készülő finomsággal. Senkit nem foszthatunk meg attól az élménytől –gondoltam -, amit az örökké elegáns kerek forma, a szemet gyönyörködtető, izgalmas színek, a lágy ízek, a készítő alázata és teremtő fantáziája tesz élvezetessé. Az igazán jó macaron is, mint a parfüm, hosszú kísérletező munka gyümölcse, ahol a töltelék valódi harmóniában van az édes, mandulás sisakkal. Ehhez jön még a tökéletes külső: a sima felületű, galléros kalapok az ízzel rímelő színekkel. És vigyázat, az illatokhoz hasonlóan nem ajánlatos túlzásba vinni a kóstolgatást, hiszen hamar keverednek az ízek, amelyeket érdemes egy ideig a szánkban őrizni. Szeretném, ha a macaron nem csak futó divat lenne Magyarországon, hanem kialakulna egy hozzáértő, kedvelő közönség, akinek a heti rutinjába beletartozik az egy-két macaron elfogyasztása.